Sokszor esik szó a felületkezelési módszerekről, és úgy gondolom, hogy cégünk több mint 25 éves fennállása óta elég tapasztalatra tettünk szert, hogy kiválasszuk a lehető legjobb módot az adott kovácsoltvas termék optimális korrózió elleni védelmére.

Beltéri kisebb dísztárgyak és bútorok esetén porfestés (polcok, asztal, szék, virágtartó, csillár stb.).
Kültérben ugyanezekre a termékekre horganyzást + porfestést. Ahol precízebb alkatrészek vannak a fém szerkezetben (pl. kilincs, vasalat, postaláda) ott horganyzás helyett galvanizálás + porfestés. A korlátok, nagyobb ablakrácsok, kapuk, kerítések, esetén szintén horganyzás + festés a legtartósabb.

A lényeg, hogy kültéri termékek esetén a színt meghatározó UV álló fedőréteg alá még kerüljön egy plusz rozsdásodást megakadályozó felületvédelem (horganyzás, galvanizálás). Azonban mielőtt döntenénk, a felületkezelést illetően, tudni kell, hogy mi-mit jelent, mik az előnyeik és hátrányaik.

- horganyzás (tüziónozás): gyakorlatilag ez a legjobb felületkezelési módszer kültérre amivel a korrózió elkerülhető. A kész kovácsoltvas szerkezetet forró ónnal teli kádban megmártják, lecsöpögtetik, így minden rést eltömít a horgany. Gyakorlatilag 99%-os rozsdásodás elleni védelmet érünk el vele. A felület vastagsága a díszítőelemek elhelyezkedésétől és a mártás szögétől függően 0,1-0,5 mm lehet. A 100% védelem azért nem érhető el vele, mert az akasztásoknál nem kapja meg a felület védelmet, valamint a zártszelvényeket légző nyílásokkal kell ellátni, mivel mártáskor a bennük rekedő levegő olyan gyorsan melegszik fel, hogy a térfogat növekedése miatt szétrobbantja a szelvényt. Ez utóbbi kiküszöbölhető, ha tömör anyagokat használunk, azonban azok a szerkezet súlyát megnövelik, ami árban igen jelentős lehet, nemcsak a nyersanyag árát nézve, hanem a horganyzásban is, ahol a szerkezet súlyát veszik alapul és az alapján határozzák meg a költségét. Hátárnya, hogy minden apró rést betömít, így a részletgazdag motívumok akár el is veszíthetik a szépségüket.

- galvanizálás: szintén kültérre javasolt, esetleg párás helyiségekbe (borospince, fürdőszoba), elsősorban olyan alkatrészekhez, melyek részletgazdag mintájúak, vagy a felületkezelés vastagsága nem befolyásolja a fémszerkezet működését (pl. kilincsek, postaláda ajtók, házszámok). Elektrolízises módszerrel a fém szerkezetre tapadnak a fém részecskék, amivel századokban mérhető csupán a védőréteg vastagsága. Hátránya, hogy a galvanizáló kádak kicsik, nem lehet nagyobb szerkezeteket felületkezelni, továbbá a savas előkezelés (felület tisztítás) miatt az apróbb résekben a sav megmarad, és a védőréteg felkerülése után még szivároghat. A szivárgó sav visszamarhatja a már kész felületet. Épp ezért nem használhatók korlátokra, kerítésekre, ahol rengeteg az ilyen jellegű rés.

- porfestés (szinterezés): Beltérre és kültérre is alkalmas. Kültérre UV álló kivitelben és csak akkor, ha galvanizálás vagy horganyzás van alatta. Negatív töltést adva a fémnek és a porszóró pisztolyon keresztül pozitív töltést az anyagnak, az homogénül beborítja a szerkezetet. Ezután 180-200 fokon ráégetik a porfestéket, ami ezáltal térhálósodik és műanyag bázisú felületet hoz létre. Egyre divatosabb ez a felületkezelés, hiszen rengeteg árnyalatban elérhető és antik felületek (kalapácslakk jellegű) is kérhetők. Hátránya, hogy nem vagy nagyon körülményes módon lehet javítani. Ez egyszerűen a technológiából adódik. Ha mechanikai sérülés éri, akkor kagylósan sérül. A felületkezelés vastag ahhoz, hogy csak egy ecseteléssel lejavítva eltüntessük a nyomát, így hosszan be kell csiszolni és utána festhető csak. Ez a jobbik lehetőség, amikor le tudjuk javítani, de egy antik felületet vagy különleges árnyalatot már nem. Ez utóbbi talán egy egyedileg kevert zománc festékkel orvosolhatóbb, de sosem lesz ugyanolyan az árnyalata, sőt az UV állóság miatt máshogy is mattul, szóval mindig foltos marad. Nagy előnye, hogy a felület nem porózus, így nagyon könnyen takarítható. Beltérben ennél tökéletesebb felületkezelést nem is tudok elképzelni, kültérben csak az apróbb tárgyakra javaslom.

- festés: szórópisztollyal hordjuk fel a festéket 1 alapozó és 2 zománc rétegben. Egyenletes, a porfestéshez képest jóval vékonyabb réteg. Optimális nagy tetőszerkezetek, kerítések, korlátok és ablakrácsok felületkezelésére, ahol az adott szerkezet jobban ki van téve mechanikai sérüléseknek. Beltérbe ritkán ajánlom (kivétel korlátok), mivel a felület porózusabb, és jobban beleül a por, nehézkesebb a takarítása. Előnye, hogy könnyen javítható.

Kültérre festés vagy szinterezés?
És végezetül egy mindig felmerülő vitatéma "szakemberekkel"...

Kültérre a horganyzás nem is kérdés. Minden résünk tömítve, a legjobb ami a rozsda ellen véd. Miért nem szinterezném? Első és legfontosabb a már leírt mechanikai sérülések és azok javítása.
A másik érv a zártszelvények és csövek lélegző nyílásai horganyzás esetén. Hogy szép legyen ezeket porfestés előtt be kell hegeszteni, így a felületen rozsdásodási pontok keletkeznek. További rozsdásodási pontok a csavarkötések, esetleg mozgó alkatrészek, pl. kiskapu esetén a zsanérozás vagy a tolózár. A porfestés nem légmentes, így az anyagot korrodálódni hagyja a porfestés alatt. Sajnos évek múlva csak akkor vesszük észre a bajt, ha már több ujjnyi vastagon felhólyagzódott és megpiszkálva kezünkben marad a műanyag réteg, alatta pedig szembetűnik a pergő rozsda. Becsiszolni és újra felületkezelni nagyon nehéz és körülményes.
Aki ért hozzá, az most csóválja kicsit a fejét, mivel ezeket a légző nyílásokat nem muszáj behegeszteni, és igaza van. Sok esetben a nyílások 10-es vagy 13-as furatok. Ezekbe illeszthető fekete műanyag dugó, ami eltakarja, és látszik ugyan, de nincs rozsdásodási pont. Hátránya, hogy kevésbé esztétikus és csak fekete színben kapható.

A festés a könnyű javíthatósága miatt sokkal célszerűbb kültérre. Itt is lehet dugózni a nyílásokat, hogy minél több rozsdásodási pontot kerüljünk el. A festés nehézsége, hogy a horganyra kapható festékek 95%-a csak akkor tapad meg a felületen, ha az kellően megoxidálódott. Ha a friss horganyzásra hordanánk fel, akkor az lepattogna. Épp ezért látunk annyi ezüstös színű korlátot és kerítést, mivel a vállalkozó ezeket felszereli, majd rábízza a megrendelőre, hogy fesse le pár hónap után. A baj, hogy az ilyen felületeken az oxidáció miatt kialakul az un. fehérrozsda. Mielőtt festenénk, a festék típusától függően használjunk megfelelő alapozót, vagy jól tisztítsuk meg a felületet.
Az optimális eset, és megrendelőink jogos elvárása is, hogy egy ilyen kovácsoltvas szerkezetet horganyozva és festve adjuk át. Bár nekünk is okozott fejtörést az említett probléma, azonban 4 éve Németországban végre találtunk egy festéket, ami kémiai kötést létesít a friss horgannyal, így az rögtön festhető. Ez egyenlőre csak néhány alapszínben kapható, viszont az eddigi tapasztalataink szerint tartós: jó a kopásállósága és UV állósága is.